A 2000-es években egy egyedülálló kezdeményezés bontakozott ki Magyarországon. Egy több irányból szerveződő, a magyarság értékeit (kistelepülések értékeitől egészen az országosan is ismert nevezetességekig) összegezni, rendszerezni kívánó mozgalom indult el azzal a céllal, hogy a magyar nemzet értékeit összegyűjtse, értéktárakba rendezze, mellyel biztosíthatja annak megfelelő nyilvántartását és védelmét, valamint az utókor számára történő megőrzését. Nemzeti öntudatunk alapját képezhetik ezek az értékek, mindemellett hagyományaink megőrzése és népszerűsítése külgazdasági, turisztikai haszonnal és diplomáciai előnyökkel is járhat Magyarország számára. Az értékgyűjtemény alkalmas arra, hogy bizonyítsa mind a magyar nemzet állampolgárainak, mind a nagyvilágnak, hogy a magyarság teremtő képessége elismerésre méltó. Ezen törekvés hatására született meg végül a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény, melyet az Országgyűlés 2012. április 2-án fogadott el, amelynek eredményeként országszerte sorra alakultak meg a települési értéktárak is.
A törvény előkészítése során két nagy „elv” vitatkozott egymással. Az egyik elv a központi irányítást és felügyeletet helyezte volna előtérbe. Azt szerették volna, ha egy központi szerv egységes kritériumrendszer alapján dönt a helyi értéktárak tartalmáról. Ezt az elvet azonban sokan megkérdőjelezték: „messziről jött ember” ne mondja meg egyetlen településen sem, hogy „számukra” mi legyen érték. A helyi közösségek által őrzött és ápolt hagyományokat, értékeket a helyiek ismerik igazán, ezek az értékek azok, melyek éltek, élnek és élni fognak. A helyi értékek kiválasztásához módszertani segítségre szükség lehet, de „felügyeleti szerv”-re nem. Így lett önként vállalt feladat minden település számára a helyi értéktárak megnyitása, így kapták meg a helybeli emberek, közösségek a jogot és lehetőséget az értékeik kiválasztásához.
Hungarikum mozgalom
A hungarikum mozgalom a törvényi szabályozáson túl legalább 50%-ban – ha nem 90%-ban – érzelem. Legfontosabb alapelve, hogy hisszük, minden közösségnek vannak értékei. A legkisebbnek is, függetlenül attól, hogy hány tagja van, hol helyezkedik el, milyen a turisztikai vonzereje. A közösség formálja az értéket, az érték a közösséget, mellyel létrejön a közösségmegtartó érték, az értékmegtartó közösség. Ha egy település magáénak vallja ezt az üzenetet, akkor azt is tudnia kell, hogy saját maga dönthet arról is, hogy milyen dolgokat helyez el az értéktárába. Ez nagy lehetőség, ugyanakkor nagy felelősség is.
A történelmi múlt ismerete nélkül a jelen és a jövendő nemzedékei nem képesek felelős döntéseket hozni, az évszázadok során felhalmozott tapasztalatokat a ma embere is fel tudja használni. Ezért mindannyiunk számára fontos feladat kultúránk megőrzése, hagyományainak bemutatása, nemzeti azonosságunk közös megélése. Abban a határokon átívelő, több szinten folyó építkezésben, amit a hungarikum mozgalom képvisel, kiemelt szerepet kapnak a hagyományaikat ismerő és tisztelő közösségek. Fontosnak tartjuk a Kárpát-medencei vidéki örökség, a néphagyományok, az épített, tárgyi, szellemi örökségünk és az abban felmutatható nemzeti és kulturális értékek megőrzését és népszerűsítését.
Hungarikum Bizottság, 2016
