“Alföld?” “Zabföld?” “Sálföld?” “Milyen föld?”
Hangzik el gyakorta, amikor a település nevéről érdeklődnek. Első hallásra meglehetősen furcsa szóösszetétellel állunk szemben. A névben megjelenő “föld” utótag még viszonylag egyszerűen értelmezhető, azonban a “Sal” előtag már nehezebben. A fent olvasható áthallások nemcsak napjainkban okoznak olykor mulatságos helyzeteket, a régi idők dokumentumaiban is találkozhatunk elírásokból, félrehallásokból fakadó furcsaságokkal. Ilyen például egy 19. század elején született térkép, ahol Salföldet Sálföldnek írták. De ide vehető az a megmosolyogtató következtetés is, ami szerint Salföld neve a “Havasalföld” név első négy betűjének elkopásával keletkezett. A jó kedvre derítő szójátékok mellett azonban vannak olyan írásos emlékek, amelyek részletei kapaszkodóként szolgálhatnak a név eredetének megismeréséhez. Ilyen lehet a Salföld(e) megjelelölés (Katonai térkép, 1763-1787 között), ami talán arra utalhat: ezt a területet egykor Sal birtoka volt.
Schalfölde, Kékút, Kis-Eörs, Ober Abraham. Katonai térkép, készült 1763-1787 között.
De ki volt Sal?
Salföld településneve általában, de nem megalapozott vélekedés szerint az Atyusz nemzetségbeli Sal ispánra vezethető vissza – olvasható A salföldi pálos kolostorrom c. könyvben. [1] A helytörténeti leírásokban is szerepel Sal ispán, mint Salföld névadója, de részletesebb történeti összefüggés nem olvasható.
Sal ispán létezése a 13. századra tehető (1205 körül – 1237 előtt). [2] Nevét részben viselő település név több formában is ismert: Salkőkút, Salköveskút, amit a Mária Magdolna pálos kolostorrommal összefüggésben említenek. [3] A ma ismert Salföld név a 18. századtól ismert.
Sal ispán és az Atyusz nemzetség
Ha az írásos forrásokat tanulmányozzuk, akkor az egyik legfontosabb dokumentum lehet számunkra az Atyusz nemzetséghez kapcsolódó 1223-ban kiállított oklevél, ahol mint oklevél kiállító Sol (Sal?) is szerepel Ochuz (Atyusz) és Mysca nevek mellett. Holub József szerint Sal valamikor 1205 után születhetett és az Atyusz nemzetségből származik. [4]
Hogy Sal miképpen kapcsolódott az Atyusz családfához, ha kapcsolódott egyáltalán, nem tudjuk. Karácsonyi János kutató Nagy-Ochuz (Atyusz) fivére fiaként azonosítja, ami egyáltalán nem lehetetlen. Viszont Wertner Mór történész még azt is kifogásolja, hogy e nemzetség tagjának tekintsék, pedig a jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok ezt igazolhatják.
Nemzetség jelentése: Közös őstől, vagy egy jeles családtagtól származtatott emberek csoportja. A nemzetségek nagycsaládokból állnak.
Sal – Atyusz – Mysca által kiállított oklevél, 1223
Az Atyusz nemzetség a Káli-medence jelentős részét is birtokló család volt a 12-13. században. Hasonlóan más nemzetségekhez, az Atyusz nemzetség is nem a közös őstől, hanem a legkiválóbb, legmagasabb méltóságra emelkedett tagjától származtatta magát, így Nagy-Ochuz (I. Atyusz) főnemestől. [6] Legjelentősebb építkezésük az 1117-ben alapított almádi Szűz Máriának és Mindenszenteknek szentelt bencés kolostor. A mára csak derékig érő romok Balatonhenye és Monostorapáti között helyezkednek el. Az elmúlt években megkezdődött feltárási munkák egyik kimagasló eredménye, hogy templomban – ahol eddig nem folytak régészeti feltárások – megtalálták az alapítók sírjait, azaz az Atyusz család tagjainak sírját. Ha valóban rokoni kapcsolatban állt Sal az Atyusz családdal, akkor az sem kizárt, hogy sírja az almádi monostorban keresendő. Vagy lehetséges, hogy a salföldi pálos kolostorban helyezték örök nyugalomra, amely kolostornak az alapítását szintén a nevével szokás összefüggésbe hozni. (A salföldi kolostor első írásos emléke 1263-ból származik.) A salföldi kolostorban az évszázados fosztogatások következtében szinte minden sír megsemmisült. Egyetlen jelentősebb sírmelléklet maradt fenn – sajnos a csontváz eltünt -, egy rekeszzománcos korpusz. [7]
1205-ben, amikor Atyusz zalai ispán volt, Sal karakói ispán. Nagyon valószínű, hogy Atyusz pályájával lendült felfelé II. András trónraléptével az ő pályája is. Négy leánya volt: Éva, Weniver, Helbrung és Ágnes. E nevekből arra következtetnek, hogy a felesége német asszony volt. Minthogy fia nem volt, 1221-ben királyi engedélyt kért, hogy javaival szabadon rendelkezhessék. Két ma is ismert területet érdemes megemlíteni, amellyel kapcsolatban ismertek Sal ispán rendelkezései: 1220-ban kelt oklevélben Csobánc hegyét (feltehetően akkor már vár is állt rajta) elajándékozta. [8] Egy 1221-ből ismert oklevélben pedig Egregypusztát feleségére hagyományozta. [9] [10] (Az egykori Egregy falu ma is álló templomának építtetőjét Sal ispánnal szokás összefüggésbe hozni.) Leányai közül ekkor még csak Éva volt férjnél, mégpedig a Hahót nembeli Buzád fia Buzádnál. Érdekes, hogy ennek a fiai között volt egy Sal s egy Atyusz nevű, s ez utóbbinak fia szintén Atyusz volt. Ezek a nevek, valamint az, hogy egy birtokát az almádi apátságnak hagyta, világosan mutatják, hogy ennek a nemzetségnek a tagja volt. Rokonát, István zágrábi püspököt kérte meg 1227-ben, amikor másodszor készült végrendelkezni, hogy keresse fel s támogassa tanácsaival végintézkedésénél. A végrendeleti tanúk közt ott volt az almádi apát is. A veszprémi egyháznak is tett hagyományt, s a káptalan kérésére István püspök erről külön oklevelet állított ki.
Sal 1237-ben feltehetően már nem élt. Fia nem volt, így ága kihalt. Kérdés tehát, hogy leányai házasságaink keresztül hogyan jelenhetett meg később Sal néven leszármazott, vagy rokon, hiszen tudomásunk van későbbi Sal jelenlétről. A Veszprém Megye Helytörténeti Lexikonból ismertek a Sal családnévre utaló feljegyzések, 1338-ból » „filii Sol nobiles de Kukuth”, és 1385-ből is » „Saul de Kwkuch”. [11] Ezek mind összekapcsolják a Sal családnevet “Kőkút” település (?) névvel. (Talán ebből a ma is ismert, Salföld szomszédságában elhelyezkedő Kékkút településre is gondolhatunk.)
Az Atyus család feltárt sírjai az almádi bencés monostorban, 2018 (Balatonyhenyétől északra)
Atyus nemzetség családfája, 12. század. Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig.
A Sal családról tehát nagyon kevés informáci áll rendelkezésünkre, csak pár feljegyzésben láthatunk utalást a családnévre. A pálos kolostorral összefüggésben sem derült ki eddig több információ. Az 1500-as évek végétől a folyamatos török betörések következtében a terület feltehetően teljesen elnéptelenedett.
A törökdúlás utáni időszakban, a 18. század elején települt újra a vidék, így Salföld területe is. Feltehetően hagyományból – a középkori múlt emlékeire hagyatkozva -, az új települést Salföldnek keresztelték. Az első házak egy középkori templom környékén épültek fel. Ezt a templomot egy 1792-es térképen még jelölik az új templom tőszomszédságában, a ma ismert régi iskola környékén. Talán ez a templom volt az utolsó hírnöke annak a településnek, amit egykor a Sal család birtokolt. A távolabb elhelyezkedő kolostor épülete részben fennmaradt; csak a 19. századtól kezdték el folyamatosan bontani új gazdasági épületek emeléséhez. Ennek következtében a szerzetesi lakrész teljes egésze eltünt. A megmaradt templomot kincskeresők dúlták fel; minden olyan értéket elhordtak, amely segítségünkre lehetne Salföld középkori múltjának megismeréséhez. Egyetlen lelet segíti képzeletünk szárnyalását a középkori múltba elmerengve, egy sírban talált rekeszzománcos medál, amely nagy valószínűséggel egy előkelő család tagjához, vagy egy egyházi személyhez tartozott.
Sal családfa az Atyus nemzetséggel összefüggésben, 12. század. Holub József: Az Atyus nemzetség.
Katonai térkép, 1792
Irodalom:
[1] Somogyi György: A salföldi pálos kolostorrom / Fölfedezett örökségünk, 2019
[2] [4] Holub József: Az Atyusz nemzetség. » https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Turul-turul-1883-1950-1/1937-175AF/1937-34-176E1/az-atyusz-nemzetseg-176EB/
[3] Zsiray Lajos– Sch. Pusztai Ilona: A salföldi Mária-Magdolnáról elnevezett pálos kolostor. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
[5] Almád monostora: Az alapítók temetkezései kerülhettek elő. » https://archeologia.hu/almad-monostora-az-alapitok-temetkezesei-kerulhettek-elo
[6] Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. » https://www.pechy-de-pechujfalu.hu/myfiles/htmls/karacsonyi/karaxw-Title.html
[7] Balatoni Múzeum gyűjteménye
[8] http://bfnp.nemzetipark.gov.hu/print.php?pg=sub_116&nyelv=0
[9] https://varlexikon.hu/egregyi-szt-magdolna-templom
[10] Sal ispán végrendeletei: Fejér, Georgius (ed.), Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis, I–XI., Budae 1829–1844., III/1, 326.; III/2, 106. Az 1273-as adatra: Wenzel Gusztáv (kiad.), Árpád kori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continatus, I–XII, Pest, Budapest 1860-1874., IX, 111. » https://www.radixforum.com/vezeteknevek/sal/
[11] Veszprém Megye Helytörténeti Lexikon
Nemes, Gábor: “Az Atyusz nemzetség”, 2006. In J. Újváry, Zsuzsanna (ed.). Tanulmányok évszázadok történelméből, pp 13–39.
