Annak, aki a nyári melegben is szívesen járja hazánk meseszép tájait, két dologra egészen biztosan szüksége lesz: árnyékot adó lombos fára és tiszta vizet rejtő kútra. Hagyományos kutakat azonban már egyre kevesebb helyen látunk. A legtöbb gyermek talán már csak mesekönyvek lapjairól tudja, hogyan is nézett ki régen e hasznos szerkezet, amely vizet adva szomjat oltott, frissített. De a kút titkok tudója is. S gyakran tragédiák színhelye. Bánatos szerelmesek ugrottak a mélyére, magányos özvegyek kerestek vigaszt a sötétjében. 

A Balaton-felvidéken barangolva azonban olyan kutakkal találkozunk, amelyek, ha ismernek is szomorú történeteket, azokat már rég magukba zárták, és szépségükkel szólítják meg a messziről érkezőket. A helyiek számára ismerősen cseng a Kalligaro név. A ‘Kalligaro A. Czementárugyára Tapolcza’ feliratú kútkávák, vályúk, műtárgyelemek igazi érdekességek. Akad köztük mívesebb, és van köztük egyszerűbb. A legszebbek azok, amelyeknek három oldalán egy-egy motívum látható: a korsó, a virág vázában és a liba. Mind a három jellegzetesen a századfordulós parasztudvarok mótívumai voltak. A pontozott felületből kidomboruló díszítéseket sok helyen színezték is, így a felirat vörössel, a váza mélykékkel, és a virágok szirmai a nap aranyló sárga színével voltak megpingálva. 

Salföldön is számtalan udvar őrzi a tapolcai cementáru gyár alkotásait. Megtalálható a libás-korsós kút, a Kalligaro feliratos vályú is. Talán az egyik legszebb és legépebb a Rákóczi utca 13. alatti udvaron található.   

Mit is rejt a Kalligaró A. név? Angelo Calligari (magyarosítva: Kalligáró Angyal) olasz kőfaragó volt, aki 1862-ben született Dél-Tirolban. A hajdani szokásoknak megfelelően fiatal legényként vándorútra kelt, hogy tudását gyarapítsa és szerencsét próbáljon. Miután tizenhárom évet töltött Nagykanizsán, választott városában, Tapolcán 1907-ben cement- és műkőgyárat alapított. Ez az üzem a város régi temetőjének vasútállomás felőli nyugati végében állott és működött. Abban az időben a legmodernebb technikának számított a cementből és műkőből készült elemek, alkotásokat gyártása. 

A magyar nyelvet még élete alkonyán is erősen akcentussal beszélő iparos elismert és megbecsült polgára volt Tapolcának, hosszú időn át tagja az Ipartestületnek.  Halála után, 1941-ben felesége vette át a gyár vezetését. Ezért néhány kúton már az ő neve szerepelt. Sírja a tapolcai régi temetőben található. Leszármazottairól nem tud az utókor.

Angelo mester kútjai közül sok alapos felújításra szorul. Szépségük, egyedi megjelenésük azonban így is vitathatatlan. Több Kalligaro kút Salföldön is található. A térségben a “kalligarók” testvéreivel is találkozhatunk: Pimper, Sült és Kelemen kútépítők nevét még ugyanúgy őrzik a Balaton-felvidék kútjai. De ahhoz, hogy meg is lássuk őket, nem is annyira a test, inkábba lélek szomjúságára van szükségünk. 

Irodalom: Tapolcai Újság, 2015. április 29.