A tavasz köszöntésére a Káli-medence több községében, köztük Salföldön és Kékkúton is a római katolikus lakosság húsvétkor, a tapolcai út mentén elterülő Vigántpetenden pedig pünkösdkor tartották a zőldágjárás szokását. Salföldön zöldágjárás, zöldágazás a neve.

A zöldágjárás jellegzetesen dunántúli, elsősorban Balaton-felvidéki szokás, de ismeretes az egész európai szokásvilágban. Nem más, mint a tél elmúltával a tél temetése, és egyúttal a tavasz köszöntése. Európában a szokás két részből tevődött össze: egyik része a megszemélyesített tél kihordása a faluból, másik része pedig a tavaszt jelképező, többnyire feldíszített zöldág körülhordozása a településen. A szokásrészletek fel is cserélődhettek.

A Balaton-felvidéken a tavaszt köszöntő szokást énekes-táncos felvonulás kíséri, amely énekes leányjátékokkal kapcsolódott össze. Utóbbi gyermekjátékként az egész magyar nyelvterületen ismert, a hidasjátékok egyik típusaként: „Bújj, bújj, zöldág…”

A zöldágjárás szokását a Balaton északi oldalán egészen az 90-es évekig megtartották, ismerték a következő községekben: Kékkút, Salföld, Kővágóörs, Káptalantóti, Mindszentkálla, Szentbékkálla, Nemesgulács, Kisapáti, Gyulakeszi, Diszel, Hegymagas, Nemesvita, Szigliget, Lesencefalu, Lesencetomaj, Lesenceistvánd, Monostorapáti, Vigántpetend, Kapolcs, Sümegcsehi, Nyirád, távolabb Halimba, Dóba, Borzavár, Bakonyszentlászló. Mára szinte egyik településen sem tartják ezt a népszokást.

A szokás fő ideje a húsvét, de előfordult pünkösdkor is némely változata, mint például Vigántpetenden, Monostorapátiban a „Haj, liliom”-ozás. A Somló-környékén fehérvasárnap hordták a zöldágat.

Salföldön színes szalagokkal feldíszített, Karácsonyról megmaradt fenyővel, Kékkúton feldíszített koronavirággal (császárkorona), Nemesgulácson temetői buxusbokorból és tavaszi virágokból, Vigántpetenden pedig a faluvégi bokrokról tört ágakból tartották a kaput.

Zöldágjárási csoportkép, 1959

A játék menete

A szalagokkal feldíszített zöldággal, énekszóval kísérve végigvonultak a falun a település leányai, mégpedig úgy, ahogy a hidasjátékokban: kaput tartva. Az ének megfelelő részénél a kapu alatt átbújva kerültek mindig előbbre páronként a játékban résztvevők, mígnem visszaértek a kiinduló ponthoz. Salföldön a templomtól indult a játék, végig a Fő utcán (Kossuth utca), majd befordulva a felső utca felé, a Gidinán (Rákóczi utca) haladtak végig vissza a templomhoz. A játék befejeztével szétszéledtek, ki-ki hazament.

A játékra közel 60 helyi leány gyűlt össze. 1959. október 31-én készült néprajzi hangfelvételen Steiner Angéla, Szőke Pálné Steiner Teréz, Budai Kálmánné Szőke Ida, Szőke Pálné Molnár Gizella, Tóth Endréné Szőke Szidónia elbeszélése alapján ismerhetjük meg a salföldi szokás részleteit.

Kerényi György feljegyzései, Salföld, 1958-1959. MTA BTK Zenetudományi Intézet gyűjteményéből:

NEGYVENÉVES SZÜNET UTÁN ÚJRA TARTOTTAK ZÖLDÁGJÁRÁST ÉS PÜNKÖSDÖLÉST SALFÖLDÖN

A Káli Kultúrtér Egyesület szervezésében ismét felcsendültek a zöldágjárás dallamai Salföldön. Fiatalok, gyerekek és idősek együtt elevenítették fel a hagyományt, elődeik előtt is tisztelegve azzal, hogy egy 1958-as zöldágjárási csoportképet is magukkal vittek.

Tovább

Az érték felvételének időpontja: 2020. július 22.
A javaslatot benyújtotta: Petrovics Miklós
Szakterület szerinti besorolás: Kulturális örökség
Fellelhetőségének helye: Salföld