A Balaton-felvidék népi építészetének jellegzetességei között kiemelkedik a vakolatdíszítés, népiesen vakolathímzés hagyománya. Ma már szinte természetesnek mondható a házak díszítésének szokása, azonban fontos megemlíteni, hogy a tradíció szinte teljesen kihalt az 1960-as, 1970-es évekre. Talán az utolsó pillanatban kezdték el dokumentálni azokat az épületeket, amelyeken még fellelhetők voltak az eredeti, több száz évvel korábban született díszek. Első összefoglaló dokumentáció, amely kifejezetten a vakolatdíszek bemutatására összpontosított, Somogyi Győző grafikus- és festőművész nevéhez kötődik. (Vakolatdíszek a Balaton-felvidéken, 1987) Az 1970-es évek végétől Salföldön és több településen is, a régi hagyományok szerint, elkezdték újra díszíteni a házakat. Először a régi mintákat, formákat követve, majd új motívumokat, vizuális szimbólumokat is létrehozva.
Kisörspusztán, Salföldön és a Balaton-felvidék számtalan településén is vakolatdíszek sokaságát alkotta meg Fábián Gusztáv vakolathímző mester. Nevéhez fűződik Salföld valamennyi dísze. A régi és új technikák ötvözeteként olyan vakolatarchitektúrákat teremt, amelyek a régi hagyományokat tükrözi, de újszerű, egyedi megjelenést kölcsönöz a házak homlokzatának.
Salföldön az 1980-as években Raffay Béla szobrászművész, Kisörspusztán Vidákovits István is készített vakolatdíszeket. Az 1990-as évektől Petrovics László építész, az általa tervezett házak jelentős részén, változatos formájú vakolatarchitektúrákat alkalmazott.
Vakolatdíszes házak listája - Salföld
- Petőfi utca 2. – Készítette: Fábián Gusztáv. Készült: 2018
- Petőfi utca 4. – Készítette: Fábián Gusztáv. Készült: 2006
- Petőfi utca 6. – Készítette: Fábián Gusztáv. Készült: 2002
- Petőfi utca 9. – Készítette: Petrovics László, Készült: 2005 k.
- Petőfi utca 10. – Készítette: Raffay Béla. Készült: 1984
- Templom utca Buszváró – Készítette: Fábián Gusztáv. Készült: 2002
- Kossuth utca 1/A – Készült: 2019
- Kossuth utca 1/B – Készítette: Somogyi Győző. Készült: 2000 k.
- Kossuth utca 6. – Készítette: Fábián Gusztáv. Készült: 2010 k.
- Kossuth utca 12. – Készítette: Fábián Gusztáv, Készült: 2007
- Kossuth utca 14. – Készítette: Somogyi Győző, Készült: 1989
- Kossuth utca 13. – Készült: 1803
- Kossuth utca 22. – Készítette: Somogyi Győző, Készült: 1993 k.
- Kossuth utca 23. – Készítette: Fábián Gusztáv, Készült: 2001
- Kossuth utca 24. – Készítette: Fábián Gusztáv, Készült: 2018 k.
- Kossuth utca Buszváró – Készítette: Somogyi Győző, Készült: 1993
- Kossuth utca 25. – Tervezte: Petrovics László. Készült: 2010 k.
- Kossuth utca 28. – Tervezte: Petrovics László. Készült: 1996
- Kossuth utca 32. – Készítette: Fábián Gusztáv. Készült: 2016
- Kossuth utca 36. – Készítette: Somogyi Győző. Készült: 1993
- Kossuth utca 37. – Tervezte: Petrovics László. Készült: 2007
- Kossuth utca 39. – Készült: 1996
- Kossuth utca 42. – Készült: 1920 körül
- Kossuth utca 44. – Készült: 1920 körül
- Rákóczi utca 9. – Készült: 1989
- Rákóczi utca 11. – Készítette: Somogyi Győző. Készült: 1989
- Rákóczi utca 4. – Készítette: Fábián Gusztáv. Készült: 1997
- Rákóczi utca 8. – Készítette: Fábián Gusztáv. Készült: 1999
- Rákóczi utca 13. – Készült: 1920 körül
- Rákóczi utca 20. – Tervezte: Szűcs Endre. Készült: 2010
- Rákóczi utca 25. – Készítette: Fábián Gusztáv. Készült: 1991
- Rákóczi utca 29. – Készítette: Fábián Gusztáv. Készült: 1998 ?
A hagyományos vakolatdíszítésről
Arányérzékükre jellemző a nagy, nyugodt, sima, díszítetlen felületek és a kicsi, de nagyon gazdagon díszített felületek tagolása. Ez az alap-törvény a vakolatdíszek szigorúan megszabott helyének és arányának pontos harmóniájában jelenik meg. A hosszú, 20-30 m-es épületeknek csak a fő homlokzatát vagy az ablakkeret egy meghatározott részét díszítették. A díszek általában szimmetrikusak voltak, és ezen belül a díszítmény gazdag, sőt zsúfoltnak tűnően sűrű is lehetett, amely mindig keretbe foglalva szerepelt, vagy maga volt a keret. Olyat sehol sem található, hogy betű vagy motívum önmagában a puszta falsíkon lenne. Fontos szabály volt az is, hogy a díszítőmotívumok mérete arányos és jól átlátható legyen. Ezt a méretet az épület nagysága, a kéziszerszámok (vödör, serpenyő, kőműveskanál, emberi kéz) mérete és a sokszáz éves hagyomány együtt alakították ki. Meghatározta például az utca szélessége, a szemközti házsor távolsága, vagy egyszerűen a ház főnézetének eszményi képe. Az alkalmazott motívum nem nőhetett az épületek méretével a végtelenségig, a nagy házakon se lehetett nagyobb, mint az egyszerűbbeken. A nemesi épületek hatalmas homlokzatain is csak akkora volt, „amekkorának lenni kellett”. A nagy felületeknek itt is csak egy kis részére csoportosították, hogy a sűrűség elve ne sérüljön.
Vakolatdísz készítés. Somogyi Győző – 2021 / 1989
A vakolathímző mester a fal síkjából 2-3 cm-re domborította ki a szintén vakolatból, mész és homok keverékéből, habarcsból készült motívumokat. A fal teljes felületével együtt egységesen fehér meszelést kaptak. „Fehér alapon fehér” – akár az 1910-es évek modern képzőművészeti törekvései is eszünkbe juthatnak; Malevics szuprematizmusa, ahol a fehéren fehér – a kozmikus térben feloldódó formák – izgalmas játékát láthatjuk.
A paraszti világ házainak díszei egykor a házban lakók társadalmi státuszáról, hitéről, hiedelmeiről, családjáról adott információkat a szemlélőnek. A kommunikáció ezen egyszerű formájáról akár eszünkbe juttathatja korunk kommunikációs szokásai. Az online világban, például egy Facebook profil is hasonló funkcióval írja le a tulajdonosát, mint egykor egy lakóház homlokzata.
A tradicionális díszítő motívumok egy része a XVIII. század közepétől a késő barokk, copf, klasszicista, romantikus, eklektikus építészeti stílusok formavilágából folklorizálódott, népművészeti jellegűvé vált. Másik részük mélyen a paraszti világ művészetében, hagyományaiban, a XVIII. századot megelőző korszakokban gyökerezik. Számos motívum, föleg a növényi díszítmények, a török időkből származhatnak. Vannak meglepően régi, 1500-2000 éves formai előképek is, például az ókor időszakából. A Balaton-felvidéken jelentős számban maradtak fenn római kori faragványok – sírkövek, épületdíszek, oszlopok –, amelyek szintén hatottak a népi díszítőművészetre.
A díszítés hagyománya még az 1930-as, 40-es években is élénken él a térségben, azonban az 50-es éveket követően szinte teljesen elhalt. A késő modern szemlélet mindent megtagadott, amely a népi világban gyökerezett. Annak semmilyen elemét nem tartotta megtartásra érdemesnek, követendőnek.
Ahogy az egész országban, úgy a Balaton-felvidéken is elindult egy romboló folyamat, amely a múlt teljes eltörlését vetítette előre. Talán az utolsó pillanatban, az 1970-es évektől sikerült megmenteni azokat az értékeket, amelyek még a régi világban vertek gyökeret. A Balaton-felvidéken letelepedő városi értelmiség, nyaralók, ahogy a helyiek mondták: bebírók, a régi idők emlékeiben értéket látva, elkezdték megújítani, helyreállítani a düledező parasztházakat, pajtákat, présházakat. Emellett pedig kitanulták a régi mesterségeket is; aszerint, ahogy a régi parasztemberek építették házaikat, művelték, alakították környezetüket. A tanulás nem volt könnyű folyamat, hiszen az egyes mesterségeknek szinte már alig maradtak hírmondói. Így például a hagyományos építkezés, az ácsmunka, a nádazás, vagy a vakolathímzés kitanulása komoly kihívást jelentett a betelepülők számára.
Írta: Petrovics Miklós
Fotó: Petrovics Miklós
Az érték felvételének időpontja: 2021. június 18.
A javaslatot benyújtotta: Kúti Mária
Szakterület szerinti besorolás: Kulturális örökség
Fellelhetőségének helye: Salföld
