A Balaton-felvidéken található útmenti kőkeresztek szinte mindegyikét a keszthelyi vagy a rezi kőfaragóműhely készítette. Keszthelyen a XVIII. század során a Festeticsek jelentős barokk kőfaragó műhelyt hoztak létre osztrák és cseh mesterek letelepítésével. Az első kőkeresztek innen kerültek ki szerte a vidéken. A Keszthely környéki kőbányák kimerülésével, az 1800-as évek közepe táján tevődött át a kőfaragás súlypontja fokozatoson Rezibe, ahol új homokkőbányák nyíltak. Ezzel párhuzamosan, a korábbi főúri műhelyek tevékenysége mellett számos településen működtek kőfaragómesterek. A nagy műhelyek által meghatározott stílusok folklorizálódtak. 

Salföld első keresztjei a XVIII. század második felére datálhatók. A templom mellett álló Fehér-keresztet tartják a legrégebbinek. Ezzel egyidőben készülhetett egy másik kereszt is, amelynek helyét nem ismerjük, de darabjait a település több pontján is felfedezhetjük kerítések falazataiba építve.

Fehér-kereszt

Az ún. Fehér-kereszt (neve feltehetően a meszelt felületére utalhat) a templom melletti téren áll. A legrégebbi, Salföldről készült térképeken már jelölik. A kőből és téglából falazott oszlop szerű építmény felülete vakolt, meszelt, felső részén kovácsoltvas feszülettel. Egyes feltételezések szerint, az osztrák területekről betelepülő lakosság szokásaiból és az építmény egyedi formájából következtetve, eredetileg pellengér lehett. Majd ezt alakították át később keresztté. Erre azonban döntő bizonyítékot még nem találtak. Egy 1858-as térképen már keresztként jelölik. Egyes leírásokban “búzaszentelő keresztként” is említik. Ezen a helyen tartották egykori a búzaszentelő ünnepet.

Fehér-kereszt, XVIII. század vége (Búzaszentelő-kereszt)

Fehér-kereszt egy 1858-as térképen.

Cseri-kereszt, 1815-1820 között.

Cseri-kereszt

A lakott település és a nagy kiterjedésű Kőtenger határán, a Kis-Örs (Kisörspuszta) településre vezető út mellett, a Cser elnevezésű településrészen található. A XIX. század közepén összedőlhetett. A sérült részeivel, a feszülettel, Krisztus alakjával már nem állították helyre. Hiányzó részeit egy kovácsoltvas feszülettel egészítették ki. A fennmaradt eredeti darabokból, az “INRI” feliratos kőelem ma is látható a kereszt oldalához állítva.
A kereszt állításának szándéka ismeretlen. Megrendelője feltehetően Salföld egyik tehetősebb családja lehetett.

A készítés dátuma bár nem szerepel a kereszten, mégis könnyen megállapítható. A Mária dombormű egyértelműen rokonítható a keszthelyi kőfaragóműhely hasonló alkotásaival, amelyekből számtalan fennmaradt a környéken, évszámmal együtt. Így a készítés dátuma 1815-1820 közötti évekre tehető.

Keszthelyi kőfaragóműhely – Zitterbarth József (1761-1831)

A Balaton környékének útszéli keresztjei, köztéri alkotásai és síremlékei a XVIII. századtól egészen a XIX. század közepéig a keszthelyi műhelyből kerültek ki. A város kőipara a XVIII. század közepétől alakult ki, köszönhetően a település határában nagy mennyiségben előforduló és faragásra kiválóan alkalmas homokkőnek, valamint Festetics Kristófnak, aki megvásárolta a Gersei Pethő család keszthelyi birtokát és rövid időn belül nagy építkezésekbe kezdett. A kastély faragványainak elkészítéséhez osztrák és cseh mesterek telepedtek le a városban. Zitterbarth József a kismartoni Eszterházy kastélyon végzett munkálatok után, 1796 körül érkezett Keszthelyre. Vezetése alatt több tucat kőfaragólegény fordult meg a műhelyben. Szobrokat, síremlékeket, domborműveket, épületdíszeket készítettek barokk és copf stílusban, nemcsak az épülő kastély számára, de a környező településekről érkező megbízásokra is. Útszéli keresztek készítésére is egyre több megrendelést kaptak, amikor is elkészült 1800-ban a vonyarci kőkereszt. „Az országúti keresztek azóta szaporodtak el Keszthely környékén, amióta felállította az elsőt Vonyarcon.” – írják életrajzában. Több mint 40 keresztje ismert. Ezek közé tartozik a salföldi Cseri-kereszt is.

Péntek Terézia-kereszt, 1884

A településtől északra, a Kékkútra vezető földút mellett, a Toronyi elnevezéső területen áll Péntek Terézia kőkeresztje. Állításának szándéka ismeretlen, felirata már nehezen olvasható. Stílusát tekintve egyértelműen a Rezi kőfaragőműhelyhez köthető, azonban Krisztus alakjának egyedi vonásai helyi mester munkájára enged következtetni. A helyiek “Mosolygós Krisztus” keresztként is emlegetik, hiszen a Megváltó szobrán valóban mosolyra derülő arckifejezés figyelhető meg. Míg a nagyobb kőfaragóműhelyek általában a szenvedő Krisztus alakját jelenítették meg, addig a helyi mesterek gyakran a megszokott ikonográfiától eltérően dolgoztak. A kereszt egy az egyes párja Mindszentkállán található, ahol a Krisztus alak mellett Szűz Mária “archaikus” szobra is megtalálható. Salföldön vagy nem készült el a Mária szobor, vagy megsérült és nem helyezték vissza.

“Mosolygós Krisztus”. Péntek Terézia-kereszt. Emeltette Péntek Terézia, 1884

Steiner-kereszt, 1896 

Emeltette: Steiner Imre, felesége, Győri Erzsébet emlékére. Készült 1896-ban. Helye: Badacsonytomajra vezető földút mellett. A kereszt állításának szándéka közismert. Steiner Imréné Győri Erzsébetet, a család kukoricásának őrzése közben támadás érte. A rablók, akiket sokan salföldiek között kerestek, szó szerint lefejezték. A generációkon átívelő konfliktusra utalhat, hogy a nagymama emlékére állított kereszt Mária szobrának fejét is leütötték. Később a szobrot ellopták. Helyére Raffay Dávid készített új Mária szobrot 2010 körül. 

Horváth Terézia-kereszt, 1903

Emeltette: Özv. Mészáros Józsefné Horváth Terézia. Készült 1903-ban. Helye: Kossuth utca 1. előtt.

Kiss Dániel-kereszt, 1920 k.

Emeltette: Kiss Dániel. Készült 1920 körül. Felújíttatta: Horváth Ferenc 1990-ben. “Orbán-keresztként” is említik, az egykori Orbán-ház közelsége miatt. Helye: Kossuth utca 30. előtt.

Komáromi kereszt, 1990 k.

Emeltette: Komáromi András salföldi plébános és Komáromi Lajos Bernát missziós testvér emlékére családjuk. Készült: 1990 körül. Helye: A Kékkútra vezető földút mellett. Komáromi András (a helyiek plébánosként említik, eredetileg káplán) végrendelete szerint egy kereszt állítását kérte családjától, Salföld és Kékkút közötti út mellett. 1951-58. között szolgált Salföldön. A Rákosi-korszak és a forradalom utáni megtorlások vészterhes időszakaiban a település lakói és Komáromi András komoly szenvedéseken ment keresztül. Ez az időszak Komáromi Andárs életének meghatározó volt. Évekkel később, áthelyezését követően is kötődött Salföldhöz. 

Raffay-kereszt, 2002

Emeltette, készítette: Raffay Dávid szobrászművész 2002-ben. Helye: Kossuth utca 44. előtt.

Írta: Petrovics Miklós

Horváth Terézia-kereszt. Emeltette Özv. Mészáros Józsefné Horváth Terézia, 1903

Az érték felvételének időpontja: 2021. június 18.
A javaslatot benyújtotta: Petrovics Miklós
Szakterület szerinti besorolás: Kulturális örökség
Fellelhetőségének helye: Salföld

SALFÖLDI TEMETŐ

Salföld temetőjét az 1700-as évek elején létesítették a településtől 800 méterre délre, az ábrahámhegyi szőlőkhöz vezető út mellett. Egyidős a település törökdúlás utáni újratelepülésével. Az első betelepülők feltehetően még az álló, de romos középkori plébániatemplom körül elhelyezkedő régi cinterembe temetkeztek (a Szent Máté-templom és a tér közepén álló kereszt közötti terület), majd később, a falutól délre, az új temetőbe.